Lassan közeledik a nyár, országszerte nyílnak a kerthelyiségek, romkocsmák, bulihelyek. Megnéztük, mi a helyzet Egerben. A fiatalok, szórakozni vágyók hol vezethetik le a tanulás, munka, barátnő okozta feszültségeket. Tán még sosem volt ennyire siralmas a kép.

Az elfogultságtól mentes séta eredménye lesújtó. A gyors körkép szerint a klubélet szinte teljesen megszűnt a városban. A szabadidős lehetőségek visszaszorulóban, bezáró szórakozóhelyekkel, korlátozott nyitva tartással és hétvégén is aludni vágyó, mérges lakókkal találkozunk mindenfelé. Aki hajthatatlan, annak maradnak a közparkok, de csak halkan.

Bezárt a bazár

A város kultikus szórakozóhelye, ami többször is elnyerte az év legjobb klubja címet, tavaly év végén végleg bezárt. MÁS alternatív zenei Klub néven 1989 márciusától 1995 májusáig működött az egykori Ifjúsági Házban, majd 1995. szeptember 8-án nyitotta meg kapuit a Széchenyi utcában. 2002 szeptemberében lett a neve EGAL Cult Club, s a 2012-es évet már nem érte meg. A klub vezetői a tevékenységet a fővárosban folytatják.

Nemrég zárta be kapuit a 2006-ban, az EU Phare projekt részeként létrehozott Egrix Klub, teljes nevén EgriX Gördeszka és Extrémsport Centrum. Az Egri Tavaszi Fesztivál egyik programjának is helyszínéül szolgáló létesítmény nemcsak szórakozóhely, koncert és próbaterem, sportpark is volt egyben.

A nagy turisztikai attrakciót jelentő budapesti romkocsmákhoz hasonló kezdeményezéssel a Jaffa Cooltour Club tavaly állt elő Egerben. A koncertekkel, zenés partikkal szolgáló intézmény közel egy éves múlttal a háta mögött fejezte be pályafutását, májusban.

Az egykori, legendás MÁS klub, ami még a mai partikra járó fiatalok szüleinek is sokat jelentett, eredetileg a város legjobb koncerttermével rendelkező Ifjúsági Házban működött. A története során több generációt kiszolgált Ifiház, mára a sokak által vitatott kihasználtságú Kepes Központtá alakult.

Nyomokban klubéletet tartalmaz

A kortárs művészet jelenlétét az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti tanszékének különböző tárlatain is tetten érhetjük, ami mellett a Kis Zsinagóga Galéria időszakos képzőművészeti, zenei, performansz előadásaival különleges szigetet jelent az országos palettán.

A többfunkciós műintézmények listája ezzel ki is merült, a külvárosokban csak a legendák élnek tovább, elveszik a kultúrmisszió. A hagyományos egri kocsmák között alig találni olyat, ami egy két korsó sörnél többet nyújt a fiataloknak. Esetleg lehet nézni a futballkupát is.
A kitartó Lámpás még próbálkozik koncertekkel, közösségi színterekkel, kiállításokkal és furcsa helyszínváltásokkal.

A nemzeti kemény zenei vonalra specializálódott Sorompó közönsége számára, viszonylagos rendszerességgel jönnek-mennek a zenekarok.

A főiskola Hallgatói Klubja, ami többnyire szintén csak vendéglátószerepet tölt be, időnként közösségi rendezvényekkel jelentkezik, koncertekkel, dumaszínházzal, főként a fősulisokra koncentrál. Sok közép- és főiskolás viszont a belvárosi Bíborost részesíti előnyben, mely meglehetősen zsúfolt, főleg hétvégén. De még így is messze a legjobb hely az egészmegyeszékhelyen.

Bizonyos helyeken vannak zenés estek, ám ezek csak az egysíkú belvárosi diszkókat szaporítják. A sort így zárják a láthatóan leginkább életképes diszkók, amelyek a rossz minőségű, bizonytalan eredetű italokkal minden válságot túlélnek. A közösségteremtő szándék, az izgalmas, eredeti szórakozás valahogy elsikkad a rendszerben.
A városban közművelődési intézmények, iskolák, szociális intézmények is foglalkoznak kultúrával, meglehetősen motiválatlan szakmai és szűkös anyagi körülmények között. Mindezeken túl itt vannak a civil szervezetek, melyek közül a nyugdíjas szervezetek aktivitása figyelemreméltó.

Múlt van, jelen nincs

Láthatóan nem irigylésre méltó a vállalkozók helyzete. Az esetleges normális szórakoztatói szándékot a magas bérleti díjak, a kis fizetőképes kereslet, a magas működési költségek mellett, a vendéglátóhelyek szolgáltatásai után fizetendő jogdíj is sújtja. És persze ott lebeg felettük a Magyar Dal Napján is éber lakossági ellenszenv.

Pedig az egri klubéletnek történelmi előzményei vannak. A mai Tűzoltó téren a 16. század második felében egy vendéglő állt, amit az egri vár hadnagya Balassi Bálint, bajtársaival előszeretettel látogatott. Ez a klub nem is egyszerű korcsma volt, szolgáltatásai között a vacsora mellé örömlányok bájait kóstolgatták a vitézek. Ma sem hiszi senki, hogy este tízkor vége lett a Bikavér okozta mámornak, de lehet, hogy a reneszánsz duhajkodás óta csak a lakók lettek konzervatívabbak a belvárosban.

Juhász Mihály: "Nincs rám szüksége a városvezetésnek"

Az egykori korcsmától nem messze működött, a török kori elődjéhez képest szolid Egal Klub, melynek vezetője Juhász Mihály nagyon pesszimistán látja az egri helyzetet: „Szörnyűség, ami itt történik. Visszazuhantunk a rendszerváltás előtti állapotokba. 23 éve azért kezdtük a klubozást, és mindent ez mozgatott, mert nem volt semmiféle olyan érték, olyan hely, amit mi jónak tartottunk. Mint az Egal szervezői mindent azért csináltunk, hogy ne legyen az, hogy a mai fiataloknak se legyen sehova menniük, mint ahogy nekünk nem volt annak idején. Csakhogy, az még a szocializmusban volt, akkor ráfoghattuk, hogy az az oka. Most viszont nincs szocializmus, de botrány, hogy ugyanott tartunk. Úgy látom, hogy nem is nagyon gondolkodik el ezen senki, aki tehetne valamit is. Azt gondolom, hogy elüldöztek sokféle embert, aki sokat tehetett volna, nekem sincs már sok ismerősöm Egerben.”

A klubvezető szerint sokszínű választékra lenne szüksége a mai fiataloknak. Ehhez biztosítani kell a feltételeket minden korosztálynál: „Azt gondolom, alapvető igény, hogy legyen egy klub a városban az úgynevezett alternatív kultúrának, ami az igazán értékes és általában az újfajta kultúrát jelenti. Olyan hely, ami az ilyen produkcióknak és az ilyenfajta érdeklődésnek lehetőséget biztosít és kielégíti az igényt.
A másik nagyon fontos álmom és munkám volt, hogy a nagyobb gyerekeknek legyen valamiféle játszóterük. Ez nem nagyon látszik megvalósulni, viszont ennek egy nagyon fontos eleme, az Extrém spotpark megszületett, aztán eléggé félresiklott. Úgy tűnik ennyi is volt a történet. Eltelt öt év és már az sincs. Nem hiszem, hogy sokat tehetnék ebben, nincs is rám szüksége a városvezetésnek.  Úgy tudom, személyes szinten nem is számítanának rám semmiben.  Biztos megvan a maguk elképzelése.
Felhívtam tavaly mindenféle fórumon a figyelmet, hogy a készülő ifjúsági koncepció és főleg az ifjúsági cselekvési terv nagyon rossz. A Széchenyi utca végén elhelyezkedő területnek – Vitkovics ház, Egal, park, Egrix – még a nyoma sincs a koncepcióban, holott arra sok mindent lehetne alapozni. Újra egy félresikerült valami, amit megcsináltak ugyan, de nem is tudni, hogy minek.  Minden ilyen próbálkozásomat elsöpörték.”

Herzog Dávid